Az elmúlt héten egy nagyon szomorú dolog történt, ismét bekövetkezett egy ideiglenes hatályú elhelyezés.Valahogy erre nem lehet felkészülni, annak ellenére hogy egy kicsit bejósolható volt, csak az időpontja volt kérdéses.Ilyenkor felvetődik a kérdés a segítőben és a teamban, hogy valamit elrontottunk, mit kellett volna másképp csinálni, megelőzhető lett volna, esetleg jobb így a kisfiúnak, aki most az Alföldi úton lakik 30+30 napig? Lehet hogy előbb kellet volna ennek bekövetkezni.Számos kérdés és érzelem kering az ember fejében ezzel kapcsolatban, de úgy érzem a 4 órás szupervízió sem volt elegendő ennek a megbeszélésére. Hasonlóan tanácstalanok voltunk ugyan úgy a végén mint az elején.
Az utolsó napon reggel még egy csomó mindenről beszélgettem a kisfiúval és elmondtam Neki, hogy most el fog menni a pszichológus nénivel egy másik otthonba és ott fog lakni.Mélyen a szemembe nézett és azt mondta: majd vissza fogok jönni, hiszen már ezidáig kétszer is laktam Átmeneti Otthonban.
Sajnos kicsi az esélye, hogy rövidtávon megoldódik a helyzete, hiszen az anyukájának sem munkahelye sem lakása nincs jelenleg és mivel a Gyvt. nem teszi számára lehetővé, hogy a "rendszerben " maradhasson el kellett hagynia az otthont. Menet közben jelentkezett az apa is, de ő sem tud gondoskodni róla, csak egy ösztönös próbálkozás volt a részéről.
Abban lehet bízni, hogy az anyukája a látogatási időben rendszeresen felkeresi, és az érzelmi kapcsolatuk nem szakad  meg.