2012. április 27., péntek

Szakmaközi találkozó


Az összefüggő gyakorlatom során – április 25-én - részt vettem egy szakmaközi megbeszélésen, amit a Gyermekjóléti Központ szervezett. A téma: A kisgyermek fejlődési esélyeinek javítása – korai fejlesztés volt. Előadóként Zsuthyné Rozsnyói Zsuzsa, a Pethő intézet konduktora kapott meghívást a találkozóra, aki tapasztalt szakember a témában, 37 éve dolgozik csecsemőkkel. A közönség soraiban részt vettek gyermekorvosok, védőnők, bölcsődevezetők, családgondozók és gyermekvédelmi felelősök egyaránt.
A konduktor előadó a komplex fejlesztésben gondolkodik: a mozgásfejlesztéssel párhuzamosan legtöbb esetben beszédkészség, érzelem, szobatisztaság és étkezés fejlesztését folytatja. Az említett fejlesztések a korai fejlesztés részlegen a szülő bevonásával valósulnak meg, a szakember tulajdonképpen a szülőt tanítja a gyerekkel való foglalkozásra. Ez egyébként a konduktív pedagógia lényege: rávezetéses tanítás, tanulni tanítás.
Bár munkám során én nem vagyok érintett az említett korosztály tekintetében, újdonsült nagyiként tanulságos tudnivalókat hallottam: az internet használatával sok pozitív és negatív tapasztalatot ismernek meg a szülők – gyakran tévútra tereli a gondolkodást a hamis ismeret; nem túl egészséges a manapság „divatos” kendős - kengurus” gyermekszállítás, a csecsemőnek mozgástérre van szüksége; a túlságos óvás gátolja a védekezés kialakulását.
A mozgásproblémák néhány tipikus jeléről is szó esett: ha nem szeret a csecsemő hason lenni, laza izomtónusra utal; fejét mindig egy irányban tartja; 2-4 hónaposan keze – lába „lent” van (nem húzza fel), mindkét lábbal együtt rugdos. Biztos vagyok benne, hogy a kis unokámmal való következő találkozásunkkor első dolgom lesz ezeknek a mozgásoknak a megfigyelése. Mint ahogy az is, hogy figyelek a szakember által adott tanácsra: a csecsemő az ingert ne csak egy irányból kapja.
Tanulságos volt számomra a találkozó, jó érzés volt átélni, megtapasztalni a szakmák együttgondolkodását.

2012. április 21., szombat

Látogatás az Aszódi Javítóintézetben


Április 17-én, kedden Pali jóvoltából látogatást tettünk az Aszódi Javítóintézetben a kerületi gyermekvédelmi felelősökkel. Csatlakozott csoportunkhoz két rendőrnő és három családgondozó is.
A találkozó egy tájékoztatóval kezdődött. Puskás Péter általános igazgatóhelyettes elmondta, hogy a javítóintézet „a gyermekvédelem utolsó végváraként” működik a kiegyezés kora óta, majd történeti áttekintést nyújtott az intézmény életéről alapításától napjainkig.
A növendékek szigorúan zárt szabályrendszer szerint élnek és tanulnak az intézetben. Érkezésükkor közös pont a beszoktatási csoportba való kerülés, ahol mindenki egy hónapig tartózkodik, és ez idő alatt el kell sajátítaniuk a javítóintézet szabályrendszerét, ezután egy 10-12 fős csoportba kerülnek. Az intézetben a fiatalkorúak minimum 1, maximum 3 évig tartózkodnak bírósági ítéletük alapján, de egy év után az intézményi tanács javaslatára - jó magaviseletük, megfelelő fejlődésük alapján – a bíróság a még fennálló büntetési idejüket felére csökkentheti. Ez akkor következhet be, ha a nevelőknek sikerül értékváltásra, életmódváltásra ösztönözni a jelentős szociális hátrányokkal küzdő, sokszor mélyszegénységből jövő fiatalokat. A közelmúltban végrehajtott követéses vizsgálat eredményei kimutatták, hogy volt növendékek kb. 60%-a vált a társadalom „rendes tagjává”. Ez azért is óriási eredmény, mert ezeknek a fiataloknak nem kell megbélyegzettként, priusszal kezdeni a felnőtt életüket.
A tájékoztató után módunk nyílt az intézmény megtekintésére, betekinthettünk egy-egy csoport életébe, beszélgethettünk a beutalt fiatalokkal, az ügyeletes nevelőkkel.
Én most másodszor voltam az intézményben, és ez alkalommal a zárt csoportot látogattam meg, ahol a fiatalok meglepő nyíltsággal beszéltek az elkövetett bűncselekményekről, mindennapjaikról és terveikről egyaránt.
Kollégáimmal meggyőződhettünk arról, hogy az itt dolgozók – az ismert gazdasági nehézségek ellenére is – magas szintű elhivatottsággal végzik munkájukat. Élmény volt találkozni velük; sokat tanulhatunk tőlük toleranciáról, a pedagógusi hivatásról, erkölcsi és emberi értékekről.
Lelkünkben mély nyomot hagytak az intézményben látottak, tapasztaltak. A hazafelé tartó úton végig ezek az élmények szolgáltatták a beszédtémát. Én azt gondoltam, másodszor már „rutinos” látogatóként, kevésbé érzelmekre ható lesz az élmény, ám ez esetben úgy tűnik, a találkozások számával egyenes arányban nő a hatás is.

2012. április 11., szerda

III. Zárt ajtók - nyitott lelkek konferencia

Végre sikerült tisztázni a konferenciánkat, az alábbi honlapon tudtok tájékozódni: http://tokolbv.hegedus.name - Szeretettel várunk Benneteket!

2012. március 25., vasárnap

Az elmúlt héten egy nagyon szomorú dolog történt, ismét bekövetkezett egy ideiglenes hatályú elhelyezés.Valahogy erre nem lehet felkészülni, annak ellenére hogy egy kicsit bejósolható volt, csak az időpontja volt kérdéses.Ilyenkor felvetődik a kérdés a segítőben és a teamban, hogy valamit elrontottunk, mit kellett volna másképp csinálni, megelőzhető lett volna, esetleg jobb így a kisfiúnak, aki most az Alföldi úton lakik 30+30 napig? Lehet hogy előbb kellet volna ennek bekövetkezni.Számos kérdés és érzelem kering az ember fejében ezzel kapcsolatban, de úgy érzem a 4 órás szupervízió sem volt elegendő ennek a megbeszélésére. Hasonlóan tanácstalanok voltunk ugyan úgy a végén mint az elején.
Az utolsó napon reggel még egy csomó mindenről beszélgettem a kisfiúval és elmondtam Neki, hogy most el fog menni a pszichológus nénivel egy másik otthonba és ott fog lakni.Mélyen a szemembe nézett és azt mondta: majd vissza fogok jönni, hiszen már ezidáig kétszer is laktam Átmeneti Otthonban.
Sajnos kicsi az esélye, hogy rövidtávon megoldódik a helyzete, hiszen az anyukájának sem munkahelye sem lakása nincs jelenleg és mivel a Gyvt. nem teszi számára lehetővé, hogy a "rendszerben " maradhasson el kellett hagynia az otthont. Menet közben jelentkezett az apa is, de ő sem tud gondoskodni róla, csak egy ösztönös próbálkozás volt a részéről.
Abban lehet bízni, hogy az anyukája a látogatási időben rendszeresen felkeresi, és az érzelmi kapcsolatuk nem szakad  meg.

Malicsek Ági ötletei

Malicsek Ági kidolgozott egy ötlettervezetet egy egészségnap tartalmára vonatkozóan. Nekem nagyon tetszett, ezért is teszem fel Nektek. 

Az egészségnap programja
1.      Játékos vetélkedő
Nyolc darab nyolc fős csapat vesz részt.
Feladatok:
-         guggolásban járás a célig, futás vissza
-         pókjárás a célig, magas térdemeléssel futás vissza
-         rákjárás a célig, lábujjhegyen járással vissza
-         járás könyvvel a fejtetőn a célig, hátrafelé futás vissza
-         futás labdagurítással, labdavezetéssel vissza
-         járás bottal a láb között a célig, futás magastartással vissza
-         futás kanállal benne egy tojással, futás vissza
-         futás pingpong labda pattogtatásával, futás vissza
-         zsákban futás oda és vissza
2.      Akadályverseny
Hat fős csapatok haladnak végig a pályán, és az győz, aki a legtöbb pontot gyűjti össze.
Állomások:
-         vödörbe dobás kis labdával
-         X lábbal guggolás és felállás
-         átugrás hullahopp karikán
-         teke
-         áthaladás bekötött szemmel csengővel ellátott fonallabirintuson
-         célbadobás
-         találós kérdések gyümölcsökről, zöldségekről
3.      Rajz verseny
Gyümölcs csendélet festése vízfestékkel
4.      Tesztek kitöltése
-         egészségi állapot
-         stressz
-         méregtelenítés
-         alkoholfüggőség
-         géniusz
5.      Az állóképesség felmérése
-         az alsó végtag dinamikus ereje
-         vállöv és karizmok
-         csípőhajlító és karizmok
-         hátizmok
6.      Puzzle bajnokság
Minden versenyzőnek ugyanazt a puzzle képet kell kiraknia a lehető legrövidebb időn belül.
7.      Kötélhúzó verseny
A versenyzők párban küzdenek. Az ellenfeleket sorsolással választják. Az győz, aki mindegyik ellenfelét elhúzza.
8.      Akrobatikus tánc   verseny
9.      Megasztár
Ezen kizárólag olyan dallal lehet indulni, amely az életmóddal kapcsolatos.
Pl.: Ilyen a boksz, Érik a ropogós cseresznye, Almát eszem, Érik a szőlő, hajlik a vessző…

2012. március 20., kedd

Szakmai nap

A mai programot azért nem tettem fel "közösbe", mert a kerületben dolgozó jelzőrendszeri tagoknak hirdették meg. (Ezen kívül sokkal többet nem is tudtam róla.) Utólag már sajnálom, hisz kiderült, hogy közérdekű a téma: a kerület és az ELTE egy közös pályázatot nyújtott be a szociális munkások gyakorlati képzésére, és ennek keretében hívták a jelzőrendszer tagjait. A programot Talyigás Katalin vezette (ELTE). Olyan volt a találkozó, mint egy egyetemi foglalkozásunk.
Az első részben inkább az előadás jelleg uralkodott; ebben az volt az érdekes, hogy a gyermekvédelmet az előadó egy szociális munkás szemüvegén keresztül mutatta meg. Nem csak a gyermekvédelemről volt szó, hanem bölcsődei nevelésről, családsegítésről, idős gondozásról is.Nagyon egyet értettem azzal a gondolattal, hogy a szociális szakma senkiről nem mondhat le. Ha a segítő nem tud segíteni, akkor meg kell keresni azt, aki segíteni tud. Úgy vélem azonban, nem kevésbé fontos, hogy kinek meddig tart a kompetenciája. Természetesen az együttműködés jelentőségét is végig hangsúlyozta az előadó; a kerületünkben véleményem szerint - és szerinte is - példaértékű, de sok ellenkező helyzetről is hallottam már.
A második részben egy családgondozó ismertetett egy esetet, és nagy meglepetésemre a tanácsteremben csoportmunkára került sor: 3-4 fős csoportokban beszéltük meg, hogy milyen lépéseket tennénk az adott család megsegítésére. Sok szempont felmerült a résztvevő sokféle szakmából, így beigazolást nyert a kiinduló állítás: adott problémák megoldását az érintett szakemberek rendszeres és tervszerű együttműködése teszi lehetővé.

2012. március 10., szombat

A roma integráció egy lehetséges megoldásainak mozaikja...

A roma integráció egy lehetséges megoldásainak mozaikja
a Széchenyi István Általános Iskolában
A Roma Kisebbségi Önkormányzat és a Széchenyi István Általános Iskola együttműködése az Újhegyi térségben.
Sokszor mondják: - a roma kérdést nem lehet megoldani! 
Az iskola igazgatója Sándor Zoltán úgy vélekedik: „a problémák azért vannak, hogy megoldják őket. A nagy problémák megoldása is csak kis lépésekkel kezdődnek, illetve lehetséges.

Az önkormányzat Közoktatási irodájának jóvoltából, 2006 októberében Wolverhamptomban jártam és az ottani iskolákban láttam, hogy milyen módon közelítenek az angolok a „bevándorlók „gyermekeihez.
Onnan hoztam magammal egy gondolatot, melyet magunkra nézve is megszívlelendőnek tartottam. Bár sok részletében, szerintem, már mi is így próbáltunk tenni a dolgunkat, az iskolánkba járó roma gyermekekkel kapcsolatban.

Az idézet így hangzik: - „Más nyelveken gondolkodunk, más kultúrát képviselünk, más hagyományokkal érkeztünk. – Nem számít, kivagy, honnan jöttél. Nem felelsz a múltért, de felelős vagy a JÖVŐÉRT!”
Roma tanulókkal valófoglalkozás és a róluk történő gondoskodás, egyik lehetséges módja a Széchenyi István Általános Iskolában.
A 2004-es intézmény összevonáskor növekedett meg az iskolánkban a roma fiatalok száma. 730 tanulónkból 66 gyerek roma származású volt.
Az idei tanévben roma tanulóink száma 64. Ők adják tanulóink 10%-át.  Többen, 38-an vannak a felsőbb évfolyamon, így már jól tudunk együtt haladni. A tanulás mellett hagyományaik ápolására is szervezünk programokat.
Nagy siker volt a 2004-2005 tanévben Szecső Kovács Zoltán romológiai foglalkozása.
Szerencsés helyzetben volt ekkor iskolánk, mert pályázaton nyert pénzből tudta finanszírozni a tanfolyamot. Heti rendszerességgel tanulták a roma nyelvet és táncoltak. Ennek eredménye is volt.
Karácsonykor Betlehemes műsort adtak elő, az iskolánk tanulóinak, a roma hagyományok szerint, a roma gyermekek.
Áprilisban Gyálon, a SAM_FÜLES által meghirdetett „KI MIT TUD” Gálán szerepeltek a műsorukkal. A kerületi roma vers és prózamondó versenyen több tanulónkat indítottuk el, ahol tanítványunk külön díjas lett.
Ez adott lökést arra, hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolatot a kerületi Roma Kisebbségi Önkormányzat vezetőivel, Lakatos Bélával, és a kisebbségi önkormányzat többi tagjával. Folyamatos párbeszéd kezdődött és szövögettük a feladatterveinket, a további együttműködés érdekében.

Choli Daróczi József segítségével „Lóvári roma nyelvtanfolyamot szerveztünk, itt az iskolánk területén. Ezen kívül egy rendhagyó irodalmi órát tartunk idén még, Choli Daróczi József vezetésével, ahol a roma néphagyományokat felidéző, azt a gondolat- és érzelemvilágot bemutató verses, prózai alkotások kerülnek feldolgozásra, bemutatásra hiteles formában. Hiszen Choli Daróczi József Költő is egyben, aki példa lehet a roma gyerekek előtt.
Az esti felnőtt gimnáziumunkba, a felvételnél előnyben részesítettük a feltörekvő roma fiatalokat, azzal, hogy segítettük őket a felnőttképzés keretein belül, a tanulásukban. Most fognak öten érettségizni, májusban közülük, reméljük eredményesen.
A gyerekekre visszatérve, iskolánkban a helyi Ki Mit Tud -on, májusban léptek fel és arattak nagy elismerést a közönség szemében, a roma csoport tagjai. Az iskolai hagyományos Kulturális Gálán, hosszú táncműsorral, mutatták meg a másságukat. Mindenki szólót is táncolt, így láttuk milyen ügyesek. A Közönség vastapssal jutalmazta Őket és ismétlést kért a műsorszámból.
2005/2006. évben roma gyerekek tanulási kedvét erősítette a roma tanulóknak kiírt ösztöndíj, amelyet a 3,5 átlagot elért tanulók kaphattak. Idén ez a pályázat még nem jelent meg, amit tanulóink hiányolnak. Sokan hajtották a jobb eredményt, hogy anyagilag könnyebb legyen családjuknak.
Mentoráltunk roma gyerekeket, akikkel tanuláson kívül is foglalkoztunk. Színházba mentünk, kirándultunk Hollókőre. Tanulásban segítettük őket, hogy a középiskolába bejussanak.
Idén 2006/2007. évben, megkeresett minket a PRO MA TANODA. Felajánlották segítségüket, hogy a nehezen tanuló roma gyerekeket korrepetálják. Fejlesztés, pályaorientáció, idegen nyelv, roma nyelv és tánc is szerepel órarendjükben.

Budapest. X. ker. Dömsödi út 1/ b alatt tarják a felkészítést, de jönnek iskolánkba is. Több alkalommal tartottunk szülői értekezletet a Dömsödi úton és iskolánkban is roma szülőknek, hogy ők is lássák a PRO MA TANODA helyszínét, tanárait, akik foglalkoznak a roma diákokkal.
Megismerve a szülőket, képet kapunk nehéz helyzetükről. Anyagilag nehezen tudják biztosítani a gondtalan jövőt gyermekük számára. Jónak tartjuk a Tanoda célkitűzéseit, és ezért támogatjuk őket, biztosítjuk számukra az iskolánkban is a felkészítés helyszínét.


Fentősiné Varga Ilona gyermekvédelmi felelős jóvoltából kapcsolatunk szoros a roma gyerekekkel és szüleivel, jól érzik itt magukat, amit bizonyít, hogy az iskolát támogató, azt elfogadó és a jobb érzésű roma családok, a testvéreiket szívesen íratják be iskolánkba. A csökkenő gyermeklétszám mellet természetesen a romák száma is folyamatosan csökken.
Intézményünk szerencsés helyzetben van, mert az Önkormányzat támogatásával és engedélyével négy fejlesztő pedagógust és egy szabadidő-szervezőt is foglalkoztatunk, akik a nyolc év alatt folyamatos egyéni fejlesztést nyújtanak, ezeknek, a gyerekeknek. Egyéni fejlesztési tervek alapján dolgoznak a roma gyerekekkel.
Például Kiss Ferenc tanár úr a technika órákon foglalkozik szeretettel, a” nehéz” fiúkkal.
 Grófné Váradi Anna fejlesztő pedagógusunk folyamatosan foglalkozott a roma gyerekek fejlesztésével. Munkájának eredményeképpen minden évben 5-8 roma diákkal indultak el a Roma Kisebbségi Önkormányzat vers és prózamondó versenyén, ahol szép eredményeket értek el. Többen lettek díjazottak közülük. A kolléganő alapelve, hogy minden gyermekben van tehetség, és Isten adta talentum, csak fel kell fedezni és előhozni.

Fontosnak tartjuk, hogy a roma gyerekekkel való foglalkozás területén elért eredményeinket publikáljuk is. Több alkalommal jelentünk meg a Köznevelés, a Tanító újságban, és a Helyi Téma magazinban. Az ATV -ben és a TV10 műsoraiban is.
Fűzik László tanár úr és Edényi Csilla tanárnő szintén felkarolta a roma gyerekeket, azzal, hogy a Fővárosi Roma Kisebbség által meghirdetett gálán zenés produkcióval léphettek fel a roma gyerekeink. Gitárral kísért táncos zeneszámot adtak elő a két kolléga felkészítésével.
Oláh Balázsné könyvtáros kolléganő rendszeres segítségével több alaklommal szerveztünk csak a roma gyerekeknek egész napos szabadidős foglalkozást a Kis-Dunán.
Evezéssel, főzéssel, ügyességi feladatokkal, ebédfőzéssel kiegészített programra meghívtuk az iskolai nem pedagógus, de roma kollégáinkat, a gyermekek szüleit is, hogy az együtt töltött időben fogadják el egymást, működjenek együtt a közös feladatok elvégzésben.
 Néhány roma vállalkozónak adtunk munkát. Több alakalommal roma felnőttek, gyerekek bevonásával végeztek hasznos, a közösség számára is fontos munkákat.
 Ilyenek voltak:
·         Kerítésfestés (2 alkalommal)
·         Faültetés
·         Közös főzőcske
 Az iskolapszichológusunk, Serényi János két alakalommal szervezett találkozót és beszélgetést az iskolai „kemény-magjának” neves személyekkel.
Az egyik alkalommal egy Kung Fu bajnok látogatott el hozzánk és elmondta az önvédelmi-, önfegyelmi lehetőségek fontosságát a sportágra építetten. Így volt nálunk Doszpot Péter rendőrnyomozó, és beszélt a gyermekeknek a fiatalkorú bűnözésről.

A gyermekvédelmi felelősünk Fentősiné Varga Ilona, valamint a szabadidő szervezőnk Köő Jánosné jóvoltából rendszeresen szervezünk szabadidős programokat is a roma gyerekeknek.
Például…”Főzőcske,de okosan”, ahol a vendégvárás, az egyszerűbb ételek elkészítésével ismerkedhetnek meg a résztvevők.
Gyakran tartunk feladat meghatározó és az elmúlt időszakot értékelő megbeszéléseket a szülők bevonásával is. Szinte naprakészen kísérjük figyelemmel a roma gyerekek tetteit, a mindennapjaikat.
A családokat ért fájdalmakban is osztozunk időnként, azzal, hogy temetésekre is elmegyünk.
Ilyen szomorú esemény volt kétszer is a közelmúltban.
Balogh Tamás roma tanulónk halt meg most a nyáron. Előtte pedig a roma kisebbségi Önkormányzat elnöke búcsúzatásán vettünk rész szomorú szívvel.
A nevelőtestület évente kétszer értékeli a roma, valamint a HH és HHH tanulók helyzetét.
Fentősiné Varga Ilona kolléganőnk jóvoltából. Számunkra nagy előrelépést jelent az is, hogy ettől a tanévtől Lakatos Enikő fiatal roma pedagógussal bővült a tantestületünk. Munkája jelenléte fontos számunkra mind a kollégák, mind pedig a szülők szempontjából.
 Az idei évben bekapcsolódtunk az EsélyPont hálózatba is, melyet az esélyegyenlőségi minisztérium kezdeményezett.
A nyári időszakban a Roma Kisebbségi Önkormányzat által Boglárlellére szervezett roma táborba is elküldjük az év közben velük együttműködő roma családok gyerekeit. Ebben a kérdésben nem a „rászorultság” a fő szempont.

Összegzésként:

Az elmúlt öt évben folyamatosan, tudatosan fejlesztettük iskolánkban az integrált nevelés, a toleráns nevelőmunka, az előítélet-mentes pedagógusi szemlélet feltételrendszerét.
Nagy öröm számomra, hogy a kollégáim minden nehézség ellenére még mindig vállalják, akár önzetlenül is e nem könnyű nevelői feladok ellátását a mindennapi munkájukban.
Mindezért köszönet illeti az iskolánk nevelőtestületének minden tagját.

Budapest, 2010. február 1.                                           Sándor Zoltán Attila igazgató

A "Közjó" szolgálata, a szeretet törvényére építve...

Kőbányai portré
2011
NOV.
16
Írta: Oszvald György



Kétségtelen, Sándor Zoltán, a Széchenyi István Általános Iskola igazgatója sok mindennel foglakozik az intézményvezetői, és tanári munkája mellett. Egy biztos: nyughatatlan, állandóan azt keresi, hol tehet a közjó javára. Ezek a tevékenységei megosztják a közvéleményt. Hol elismerést, hol nem tetszést váltanak ki.

   - Nemrég, magas szintű kitüntetésben részesült: a Máltai Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend tagjává választották. Engedje meg, hogy a www.10kerkult.hu  elsőként gratuláljon a nemrég történt lovaggá ütéshez! Hol és mikor történt ez az esemény?


     

- Hadd kezdjem azzal, hogy ennek az elismerésnek elsősorban nem a külsőségei a lényegesek. Sokkal inkább a mögöttes erkölcsi érték a jelentős. Nem lettem más ember és nem is szeretnék más lenni! Nem leszek lovag Sándor Zoltán, a Jeruzsálemi Máltai Szent Lázár Ispotályos Katonai Lovagrend lovagja! Továbbra is Sándor Zoltán magánember maradok és teszem a dolgom a mindennapokban. Persze, hazudnék, ha azt állítanám, nem örülök az elismerésnek. A ceremóniára Salgótarjánban került sor idén október 25-én.

   - Hogyan lehet valaki a rend lovagja? Valaki ajánlja a rend vezetőségének?

- Sosem gondoltam, hogy valaha lovagrend tagja lehetek, és nem is tudtam, hogyan történik az ilyesmi. Lovaggá válni csak hiteles személyek által történő – személyes – ajánlással lehet. Erről jómagam is csak utólag értesültem. Hiszen egyszer csak a lovagrend részéről érkezett egy személyes megkeresés írásban, – Horváth Ádám nagyperjel úrtól – hogy vegyek részt meghívottként egy lovagrendi ülésen. Az első alkalommal felkértek, hogy mutatkozzam be a jelenlévő lovagrendi tagok előtt, és mutassam be, mivel foglalkozom a mindennapokban, a munkám során. Ekkor tudtam meg, hogy kik voltak az ajánlóim, akiknek köszönhettem, hogy egy év posztulási időszakot követően fognak majd dönteni a teljes jogú lovagrendi tagságomról. Két ajánlóm Simon M. Veronika Munkácsy-díjas festőművész asszony, valamint Gy. Simon Margit aneszteziológus és festőművész asszony volt. Nekik köszönhető az ajánlásom, hiszen ők régebb óta látták, ismerték a munkámat.

   - Kik voltak a lovaggá ütési ceremónia résztvevői?

- A lovaggá avatás a salgótarjáni görög-katolikus templomban történt egy ünnepi istentiszteletet követően, melyen részt vett a nagyváradi Püspök úr, Tempfli Atya, valamint a Máltai Szent Lázár Lovagrend főkonzulja, az európai, és a  magyarországi lovagrend főrangú tagjai. Őszintén meg kell valljam, hogy életem egyik legszebb napja emlékét őrzöm az avatásról, hiszen maga a ceremónia bensőséges, meghitt, felemelő, szívet-lelket melengető, emelkedett hangulatú ünnepi esemény volt, melynek pillanatát szívem mélyén őrzöm örökre.

A közjó

- Ha a fogalmat értelmezni akarom, két dolgot tehetek: előveszem a magyar nyelv értelmező kézi szótárát, vagy magam boncolgatom a szó rejtett birtokos szerkezetét. Egy dolog biztos: a közjó a közösség javára végzett jótékony munka. Egyetért ön ezzel?



- Alapjaiban igen, de szeretném kicsit bővebben is értelmezni! Előrebocsátom, hogy a reformkor nagyjai, elődeink példaértékű tevékenysége élete is segítheti az értelmezést. Iskolánk névadója gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar is írt erről a naplójában: „ Minthogy azonban az emberek együttműködésre és nem elzárkózó életre vannak teremtve, a tökéletesség felé vezető út csak az lehet, melyen az ember a KÖZJÓÉRT munkálkodhat.”  Vagy éppen Kölcsey szerint: „Jót, s jól. Ebben áll a nagy titok!” – is lehetne a közjó fogalmának értelmezésére, melyeket magamra nézve útmutatásnak tekintettem mindvégig a pedagógusi munkám során. Ezt kiegészítendő én a következőkben látom a közjóért tenni akaró ember lényegét.
   Szerintem a közjó az önzetlenségre épül. Megjegyzem, 2011 az „Önzetlenség Éve” az Európai Unió ajánlásával is. Az én értelmezésemben a közjó műveléséhez négy dolognak kell megvalósulnia:
   * Az ember a saját szabadidejéből, önmagából, tudásából, tevékenységéből a közösség számára ajánljon fel ellenszolgáltatás nélkül bármit;
   * Ez a fajta felajánlás mutasson túl a szűk családi körön, az illető családi életén. De megjegyzem, hogy annak ne menjen rovására.
   * Lehetőleg ez a fajta tevékenység ne járjon nagy pénzmozgással, anyagi teherrel. De felajánlások, támogatások anyagi formában is megjelenhetnek benne.
   * S mindezen önzetlen tevékenységek eredménye minél több ember javát szolgálja, s legyen számukra hasznos. S ne csak az egyén egyéni érdekét képviselje.
   Azt gondolom, hogy ez a filozofikus, tudományos fejtegetés talán kellően körülírta, megmagyarázta a közjó fogalmát mindannyiunk számára. Klerikális körökben is hallani azt a népi bölcsességet is tartalmazó mondatot: „Nagyobb öröm adni, mint kapni.” S ahhoz, hogy ez így legyen, a jó szándékú és nagylelkű, őszinte szívvel tett felajánlások eredményezik ezt mind az egyén, mind a közösség számára. Megjegyzem, hogy jó érzés ezt megélni.


Az első gyöngy: dolgozók esti iskolája


- Kettős felelősséget látok e téren. Egyrészt a Széchenyi igazgatójakét felel a rendért, a használatért, másfelől az esti iskola vezetőjeként tanár társainak szakmai munkájáért. Mi motiválja ezt a dupla munkát?




- Az esti felnőtt oktatás itt Újhegyen szerintem helyénvaló, hiszen volt sok olyan tanítványom, aki nem tanult tovább érettségit adó intézményben, csak szakmai képzésben vett részt. ezzel párhuzamosan a társadalmi változások magukkal hozták a magasabb igényt a munkavállalás szempontjából is. Innen jött az ötlet, hogy az épület jobb kihasználtsága érdekében megszervezzem az esti felnőtt oktatást. 2003 óta működik a gimnázium iskolánkban, s azóta közel 350-380-an szereztek érettségit. „Önző módon” a kollégáimnak valamint nekem is  mellékfoglalkozási, munkalehetőséget biztosít ez a fajta képzés, hiszen ugyanazokat a vezetői tevékenységeket kell végezzem, mint amit az általános iskola igazgatása során kell ellátnom. A pénzkeresésen túl a legnagyobb öröm ebben is az, hogy segíteni tudok másokon, megteremtve számukra a második esély lehetőségét magánéletükben, munkájukban.

A második gyöngy: templom az iskolában

- Hosszú évek óta megoldatlan az újhegyi katolikus hívők templomba járása, mivel a kerület ezen részén nincs templom, s úgy döntött, anno, helyet ad a vasárnapi istentiszteleteknek az iskola aulájában. Felidézné a történetet?

- Az előzmények 1986-ig nyúlnak vissza. A katolikus egyház folyamatosan kereste a lehetőséget, hogyan tudná a Kada utcai plébánia szűk lehetőségeit bővíteni. Így jutottak el egy közeli szállodába. Egy idő után ott megváltoztak a körülmények, s akkor kerestek meg engem. Mivel az iskola aulája vasárnap délelőttönként kihasználatlan volt, s az egyház vállalta a nyitva tartás költségeit, nem volt akadálya az istentiszteleteknek. Ennek mintegy 15 éve már.


Megjegyzem, ezzel együtt járt az is, hogy többféle felekezet is felfedezte az iskolánkat, s különféle kulturális, művészeti tevékenységekre igénybe veszik a lehetőségeinket. Példaként említeném a Dél-pesti Evangélikus Misszió filmklubjait, istentiszteleteit. Ezen kívül az adventista egyház szombatonként használja az aulát, s a hittan tantervi oktatása révén a református egyház is megjelenik az iskolánkban. Megemlíthetjük még a Palánta Gyermekmisszió jelenlétét és tevékenységét is. Talán nem szokványos, hogy egy állami intézményben ennyi egyházi esemény is jelen van, de szerintem ezzel nem követünk el vétséget, inkább több közösségnek adunk működési lehetőséget.

- Árulja el, ha nem titok, a Magyarok Szövetsége, jóllehet nem egyház, hogyan kerül be az iskola vérkeringésébe? Évzárón láttam képviselőiket, illetve magam is írtam cikket tavaly a tehetségkutató gála műsorukról.

- Korábbi helyükön meghiúsult a működésük, megkerestek, s befogadtam őket. Bizonyos méretékig önzetlen a segítség, de egy ponton túl egyfajta kölcsönösség alakult ki. Részt vettek a kemence-építésben, előadásokat tartanak, amikre Budapest minden részéből jönnek az emberek. Érdekes ez a kapcsolat, mert a nyitottság mögött van egy önkormányzati bevétel, van mellette egy közösség életben tartása, és nem mellékes a művészeti, kulturális életben való megjelenésük sem. Egyben a gyerekek nevelését, oktatását is segítik az iskolai munkánk során.

- Közjótétel-e, ha az iskola a tanítási időn kívüli szabad kapacitásait hitéleti célokra használja fel?

- Mindenképpen! Fiatal koromtól közel álltam és közel állok a valláshoz. Igaz, volt egy időszak, amikor megszakítottam a hitéleti tevékenységemet, de az is igaz, tizenkét éven át voltam presbiter a kispesti református gyülekezetnél. Ennél fogva az egyház megjelenését nem tekinthetem életidegen elemnek egy iskola életében! És mindazok a szülők, akik nálunk élik hitéletüket, továbbadják tapasztalataikat a gyerekeiknek, s ők például nagy eséllyel nálunk jelentkeznek hittan oktatásra. Meggyőződésem, hogy ez része a közjótételnek. Sőt, továbbmegyek! A katolikus egyház által szervezett nyári táborok 2004-től vannak az iskolánkban. A szülőknek ez alig kerül pénzbe, csak az étkezést kell kifizetni, a többit pályázatokból fedezzük az egyházzal közösen. Az idei évben 300 000 forinttal támogattuk őket, melyből sok-sok kulturális programot tudtak megvalósítani.

A harmadik gyöngy: hajléktalanok megsegítése

- Magam is tanúja voltam, sőt, meg is írtam két hajléktalan történetét. Őket ön segítette átmenetileg. Hogyan találkozott a hajléktalansággal, mint jelenséggel, s hogyan kapcsolódott be az értük való munkába?


- A hajléktalanokkal a baptisták által kerültem kapcsolatba. Megkeresett Vígh Attila, az itteni vezetőjük, hogy szeretnék bővíteni a működési területüket. Szeretnék, ha az étel-és ruhaosztást nem csak a kerület belső, központi részein végezhetnék. Nem volt akadálya, s a nyár folyamán 300 fő részére ruhát, 150 főnek pedig ételt osztottunk ki. Ez utóbbiban magam is részt vettem, húst és kenyeret vásároltam a saját pénzemen.
 A hajléktalanokon való segítés, főleg, ha korábban tanítványaim voltak, szintén zsigerből jön. Meglehetősen sok vitát váltott ki, amikor is helyet biztosítottam két főnek is az iskolában. A szülők és a közvélemény is, nehezen fogadták el, hogy a minimális ellátásért cserébe a fiúk elvégeznek apróbb karbantartási munkákat, vigyáznak az iskola éjszakai rendjére. Felvállaltam a döntésemet, s amíg kellett, segítettem nekik; hiszem, hogy részem volt gondjaik megoldásában!

- Elégedett ember ön?

- Vannak dolgok, amiket, ha megoldok, örülök, s ilyenkor elégedett vagyok. De csak azzal az egy dologgal. Mert, egy adott, konkrét eset is képes számtalan kérdést felvetni, s amíg ezeket vagy nagy részüket nem tudom megválaszolni, nincs miért elégedettnek lennem. Nehezet kérdez, és úgy tudnék igazat válaszolni, ha azt mondom, igyekszem magam körül és magamban harmóniát teremteni. Békességet a munkámban és a lelkemben. 
Köszönet a lovagi fotókért: Sándor Zoltán archívuma