Az összefüggő gyakorlatom során –
április 25-én - részt vettem egy szakmaközi megbeszélésen, amit a Gyermekjóléti
Központ szervezett. A téma: A kisgyermek fejlődési esélyeinek javítása – korai
fejlesztés volt. Előadóként Zsuthyné Rozsnyói Zsuzsa, a Pethő intézet
konduktora kapott meghívást a találkozóra, aki tapasztalt szakember a témában,
37 éve dolgozik csecsemőkkel. A közönség soraiban részt vettek gyermekorvosok,
védőnők, bölcsődevezetők, családgondozók és gyermekvédelmi felelősök egyaránt.
A konduktor előadó a komplex
fejlesztésben gondolkodik: a mozgásfejlesztéssel párhuzamosan legtöbb esetben
beszédkészség, érzelem, szobatisztaság és étkezés fejlesztését folytatja. Az
említett fejlesztések a korai fejlesztés részlegen a szülő bevonásával
valósulnak meg, a szakember tulajdonképpen a szülőt tanítja a gyerekkel való
foglalkozásra. Ez egyébként a konduktív pedagógia lényege: rávezetéses tanítás,
tanulni tanítás.
Bár munkám során én nem vagyok
érintett az említett korosztály tekintetében, újdonsült nagyiként tanulságos
tudnivalókat hallottam: az internet használatával sok pozitív és negatív
tapasztalatot ismernek meg a szülők – gyakran tévútra tereli a gondolkodást a hamis
ismeret; nem túl egészséges a manapság „divatos” kendős - kengurus”
gyermekszállítás, a csecsemőnek mozgástérre van szüksége; a túlságos óvás gátolja
a védekezés kialakulását.
A mozgásproblémák néhány tipikus
jeléről is szó esett: ha nem szeret a csecsemő hason lenni, laza izomtónusra
utal; fejét mindig egy irányban tartja; 2-4 hónaposan keze – lába „lent” van
(nem húzza fel), mindkét lábbal együtt rugdos. Biztos vagyok benne, hogy a kis
unokámmal való következő találkozásunkkor első dolgom lesz ezeknek a
mozgásoknak a megfigyelése. Mint ahogy az is, hogy figyelek a szakember által
adott tanácsra: a csecsemő az ingert ne csak egy irányból kapja.
Tanulságos volt számomra a
találkozó, jó érzés volt átélni, megtapasztalni a szakmák együttgondolkodását.