Szakmaközi találkozó

Az összefüggő gyakorlatom során – április 25-én - részt vettem egy szakmaközi megbeszélésen, amit a Gyermekjóléti Központ szervezett. A téma: A kisgyermek fejlődési esélyeinek javítása – korai fejlesztés volt. Előadóként Zsuthyné Rozsnyói Zsuzsa, a Pethő intézet konduktora kapott meghívást a találkozóra, aki tapasztalt szakember a témában, 37 éve dolgozik csecsemőkkel. A közönség soraiban részt vettek gyermekorvosok, védőnők, bölcsődevezetők, családgondozók és gyermekvédelmi felelősök egyaránt.

A konduktor előadó a komplex fejlesztésben gondolkodik: a mozgásfejlesztéssel párhuzamosan legtöbb esetben beszédkészség, érzelem, szobatisztaság és étkezés fejlesztését folytatja. Az említett fejlesztések a korai fejlesztés részlegen a szülő bevonásával valósulnak meg, a szakember tulajdonképpen a szülőt tanítja a gyerekkel való foglalkozásra. Ez egyébként a konduktív pedagógia lényege: rávezetéses tanítás, tanulni tanítás.

Bár munkám során én nem vagyok érintett az említett korosztály tekintetében, újdonsült nagyiként tanulságos tudnivalókat hallottam: az internet használatával sok pozitív és negatív tapasztalatot ismernek meg a szülők – gyakran tévútra tereli a gondolkodást a hamis ismeret; nem túl egészséges a manapság „divatos” kendős - kengurus” gyermekszállítás, a csecsemőnek mozgástérre van szüksége; a túlságos óvás gátolja a védekezés kialakulását.

A mozgásproblémák néhány tipikus jeléről is szó esett: ha nem szeret a csecsemő hason lenni, laza izomtónusra utal; fejét mindig egy irányban tartja; 2-4 hónaposan keze – lába „lent” van (nem húzza fel), mindkét lábbal együtt rugdos. Biztos vagyok benne, hogy a kis unokámmal való következő találkozásunkkor első dolgom lesz ezeknek a mozgásoknak a megfigyelése. Mint ahogy az is, hogy figyelek a szakember által adott tanácsra: a csecsemő az ingert ne csak egy irányból kapja.

Tanulságos volt számomra a találkozó, jó érzés volt átélni, megtapasztalni a szakmák együttgondolkodását.

Látogatás az Aszódi Javítóintézetben

Április 17-én, kedden Pali jóvoltából látogatást tettünk az Aszódi Javítóintézetben a kerületi gyermekvédelmi felelősökkel. Csatlakozott csoportunkhoz két rendőrnő és három családgondozó is.

A találkozó egy tájékoztatóval kezdődött. Puskás Péter általános igazgatóhelyettes elmondta, hogy a javítóintézet „a gyermekvédelem utolsó végváraként” működik a kiegyezés kora óta, majd történeti áttekintést nyújtott az intézmény életéről alapításától napjainkig.

A növendékek szigorúan zárt szabályrendszer szerint élnek és tanulnak az intézetben. Érkezésükkor közös pont a beszoktatási csoportba való kerülés, ahol mindenki egy hónapig tartózkodik, és ez idő alatt el kell sajátítaniuk a javítóintézet szabályrendszerét, ezután egy 10-12 fős csoportba kerülnek. Az intézetben a fiatalkorúak minimum 1, maximum 3 évig tartózkodnak bírósági ítéletük alapján, de egy év után az intézményi tanács javaslatára - jó magaviseletük, megfelelő fejlődésük alapján – a bíróság a még fennálló büntetési idejüket felére csökkentheti. Ez akkor következhet be, ha a nevelőknek sikerül értékváltásra, életmódváltásra ösztönözni a jelentős szociális hátrányokkal küzdő, sokszor mélyszegénységből jövő fiatalokat. A közelmúltban végrehajtott követéses vizsgálat eredményei kimutatták, hogy volt növendékek kb. 60%-a vált a társadalom „rendes tagjává”. Ez azért is óriási eredmény, mert ezeknek a fiataloknak nem kell megbélyegzettként, priusszal kezdeni a felnőtt életüket.

A tájékoztató után módunk nyílt az intézmény megtekintésére, betekinthettünk egy-egy csoport életébe, beszélgethettünk a beutalt fiatalokkal, az ügyeletes nevelőkkel.

Én most másodszor voltam az intézményben, és ez alkalommal a zárt csoportot látogattam meg, ahol a fiatalok meglepő nyíltsággal beszéltek az elkövetett bűncselekményekről, mindennapjaikról és terveikről egyaránt.

Kollégáimmal meggyőződhettünk arról, hogy az itt dolgozók – az ismert gazdasági nehézségek ellenére is – magas szintű elhivatottsággal végzik munkájukat. Élmény volt találkozni velük; sokat tanulhatunk tőlük toleranciáról, a pedagógusi hivatásról, erkölcsi és emberi értékekről.

Lelkünkben mély nyomot hagytak az intézményben látottak, tapasztaltak. A hazafelé tartó úton végig ezek az élmények szolgáltatták a beszédtémát. Én azt gondoltam, másodszor már „rutinos” látogatóként, kevésbé érzelmekre ható lesz az élmény, ám ez esetben úgy tűnik, a találkozások számával egyenes arányban nő a hatás is.

III. Zárt ajtók - nyitott lelkek konferencia

Végre sikerült tisztázni a konferenciánkat, az alábbi honlapon tudtok tájékozódni: http://tokolbv.hegedus.name - Szeretettel várunk Benneteket!

Az elmúlt héten egy nagyon szomorú dolog történt, ismét bekövetkezett egy ideiglenes hatályú elhelyezés.Valahogy erre nem lehet felkészülni, annak ellenére hogy egy kicsit bejósolható volt, csak az időpontja volt kérdéses.Ilyenkor felvetődik a kérdés a segítőben és a teamban, hogy valamit elrontottunk, mit kellett volna másképp csinálni, megelőzhető lett volna, esetleg jobb így a kisfiúnak, aki most az Alföldi úton lakik 30+30 napig? Lehet hogy előbb kellet volna ennek bekövetkezni.Számos kérdés és érzelem kering az ember fejében ezzel kapcsolatban, de úgy érzem a 4 órás szupervízió sem volt elegendő ennek a megbeszélésére. Hasonlóan tanácstalanok voltunk ugyan úgy a végén mint az elején.
Az utolsó napon reggel még egy csomó mindenről beszélgettem a kisfiúval és elmondtam Neki, hogy most el fog menni a pszichológus nénivel egy másik otthonba és ott fog lakni.Mélyen a szemembe nézett és azt mondta: majd vissza fogok jönni, hiszen már ezidáig kétszer is laktam Átmeneti Otthonban.
Sajnos kicsi az esélye, hogy rövidtávon megoldódik a helyzete, hiszen az anyukájának sem munkahelye sem lakása nincs jelenleg és mivel a Gyvt. nem teszi számára lehetővé, hogy a "rendszerben " maradhasson el kellett hagynia az otthont. Menet közben jelentkezett az apa is, de ő sem tud gondoskodni róla, csak egy ösztönös próbálkozás volt a részéről.
Abban lehet bízni, hogy az anyukája a látogatási időben rendszeresen felkeresi, és az érzelmi kapcsolatuk nem szakad  meg.

Malicsek Ági ötletei

Malicsek Ági kidolgozott egy ötlettervezetet egy egészségnap tartalmára vonatkozóan. Nekem nagyon tetszett, ezért is teszem fel Nektek. 

Az egészségnap programja

1.      Játékos vetélkedő

Nyolc darab nyolc fős csapat vesz részt.

Feladatok:

-         guggolásban járás a célig, futás vissza

-         pókjárás a célig, magas térdemeléssel futás vissza

-         rákjárás a célig, lábujjhegyen járással vissza

-         járás könyvvel a fejtetőn a célig, hátrafelé futás vissza

-         futás labdagurítással, labdavezetéssel vissza

-         járás bottal a láb között a célig, futás magastartással vissza

-         futás kanállal benne egy tojással, futás vissza

-         futás pingpong labda pattogtatásával, futás vissza

-         zsákban futás oda és vissza

2.      Akadályverseny

Hat fős csapatok haladnak végig a pályán, és az győz, aki a legtöbb pontot gyűjti össze.

Állomások:

-         vödörbe dobás kis labdával

-         X lábbal guggolás és felállás

-         átugrás hullahopp karikán

-         teke

-         áthaladás bekötött szemmel csengővel ellátott fonallabirintuson

-         célbadobás

-         találós kérdések gyümölcsökről, zöldségekről

3.      Rajz verseny

Gyümölcs csendélet festése vízfestékkel

4.      Tesztek kitöltése

-         egészségi állapot

-         stressz

-         méregtelenítés

-         alkoholfüggőség

-         géniusz

5.      Az állóképesség felmérése

-         az alsó végtag dinamikus ereje

-         vállöv és karizmok

-         csípőhajlító és karizmok

-         hátizmok

6.      Puzzle bajnokság

Minden versenyzőnek ugyanazt a puzzle képet kell kiraknia a lehető legrövidebb időn belül.

7.      Kötélhúzó verseny

A versenyzők párban küzdenek. Az ellenfeleket sorsolással választják. Az győz, aki mindegyik ellenfelét elhúzza.

8.      Akrobatikus tánc   verseny

9.      Megasztár

Ezen kizárólag olyan dallal lehet indulni, amely az életmóddal kapcsolatos.

Pl.: Ilyen a boksz, Érik a ropogós cseresznye, Almát eszem, Érik a szőlő, hajlik a vessző…

Szakmai nap

A mai programot azért nem tettem fel "közösbe", mert a kerületben dolgozó jelzőrendszeri tagoknak hirdették meg. (Ezen kívül sokkal többet nem is tudtam róla.) Utólag már sajnálom, hisz kiderült, hogy közérdekű a téma: a kerület és az ELTE egy közös pályázatot nyújtott be a szociális munkások gyakorlati képzésére, és ennek keretében hívták a jelzőrendszer tagjait. A programot Talyigás Katalin vezette (ELTE). Olyan volt a találkozó, mint egy egyetemi foglalkozásunk.
Az első részben inkább az előadás jelleg uralkodott; ebben az volt az érdekes, hogy a gyermekvédelmet az előadó egy szociális munkás szemüvegén keresztül mutatta meg. Nem csak a gyermekvédelemről volt szó, hanem bölcsődei nevelésről, családsegítésről, idős gondozásról is.Nagyon egyet értettem azzal a gondolattal, hogy a szociális szakma senkiről nem mondhat le. Ha a segítő nem tud segíteni, akkor meg kell keresni azt, aki segíteni tud. Úgy vélem azonban, nem kevésbé fontos, hogy kinek meddig tart a kompetenciája. Természetesen az együttműködés jelentőségét is végig hangsúlyozta az előadó; a kerületünkben véleményem szerint - és szerinte is - példaértékű, de sok ellenkező helyzetről is hallottam már.
A második részben egy családgondozó ismertetett egy esetet, és nagy meglepetésemre a tanácsteremben csoportmunkára került sor: 3-4 fős csoportokban beszéltük meg, hogy milyen lépéseket tennénk az adott család megsegítésére. Sok szempont felmerült a résztvevő sokféle szakmából, így beigazolást nyert a kiinduló állítás: adott problémák megoldását az érintett szakemberek rendszeres és tervszerű együttműködése teszi lehetővé.