Végre elkészültem a holnapi konferencia előadás prezijével... Íme itt látható, sokat gondolkodtam, hogy miket vegyek bele - nem akartam evidenciákat írni, bár néha úgy tűnik nekem, hogy azok. De talán arra fogok fókuszálni, hogy mi az, ami működik és mi nem - ez elsősorban az aszódi és a tököli tapasztalatok. Leginkább arról beszélnék, hogy a módszerek mögött milyen hihetetlen munka van és az, hogy dolgokat evidenciának tekintünk a fiataloknál, olyan varázsmódszereket akarunk kipróbálni sokszor, amik amúgy nem működhetnek, mert a legegyszerűbb dolgokat is meg kell tanítani nekik, mint például azt, hogy hogyan játszunk. Szerintem ez a munka a lehető legnehezebb pedagógiai tevékenység: fiatalokat megtanítani gyermeknek lenni úgy, hogy azért ne legyen infantilis. Kicsit szürreális a dolog, de talán nem reménytelen. Ezt próbáljuk meg a Bűnös áldozatok pályázatban is, aminek az első csoportos találkozója ma volt Aszódon. Izgatottan várom azt, hogy újra Virágh Judittal együtt dolgozhatok és a tököli bv-ben is elindíthatunk egy újabb csoportot. Majd beszámolok a tapasztalatokról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.